Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Örökség

2012.05.10

                                                                           

                                                    Örökség

 

  Amikor telefonom memóriájába írtam azt a számot, ami két évvel később meghatározta életemet, akkor még nem gondoltam semmi többre, csak egy számra, ami jó, ha megvan. Néhányszor gondoltam rá, hogy egy egyszerű mozdulattal törlöm, de valami megérzés mindig visszatartott ettől. Azt hiszem nem bántam meg, hogy egy belső hangra hallgattam.

   Országjáró útjaim során, egy kis falun haladtam át, amiről talán soha nem hallottam még. De tudják milyen az ember. Meglát valamit, és máris déja vu érzése támad  ”Jé, ez valahonnan de ismerős”. Néha rájövünk, néha nem, hogy mi is volt az, amitől agyunk elkezdett dolgozni, keresve a megoldást. Én akkor azonnal nem jöttem rá, csak valamivel később. Hazafelé jövet megszólalt a telefonom, hosszan beszélgettem és közben ismét beérkeztem abba a faluba, amelyen idefelé is áthaladtam. Ekkor ért az a bizonyos megvilágosodás. A jó megérzéssel elmentett telefonszámhoz egy cím is tartozott. Félreálltam és felhívtam a legalább két éve telefonomban „porosodó” számot. Kicsengett, majd kisvártatva fel is vették                                                                                                                               

 

Kedves olvasóim!

Mától ez a lap teljes egészében nem lesz elérhető, de ha kíváncsi a történet folytatására, a hamarosan megjelenő novellás gyűjteményemből megismerheti a teljes történetet.

Figyelem! Hamarosan!

Színes virágcserepek!

nevtelen1.jpg

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Próba

(Jokhel Csaba, 2012.06.10 21:29)

próba