Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az utolsó kaktuszkert

 

 

          

 

 

 

Néhány szó az Olvasóhoz!

 

 

 

 

Az elmúlás feletti döbbenetem és főhajtásom kis elidőzésével jobban szeretném érzékeltetni az együttérzésem kifejezését.   Ezt - az elidőzés hiányát - akarom „jóvátenni”, ezért egészítettem ki az írásom végét.

 

 

 

Jokhel Csaba

 

 

 

 

 Jokhel Csaba:

 

                            Az utolsó kaktuszkert

 

 

 

 

Néhány hónappal ezelőtt, munkám egy kis vidéki városba, Kocsisberénybe vezetett. Kissé már untam a hosszú utat, de amikor elértem az első házakat, hirtelen felélénkültem, mert megakadt szemem egy nem akármilyen kerten! Néhány pillanat volt csak, amennyire a közlekedés és az időm engedte, de amit láttam az megdöbbentett. A kerítésen túl, hatalmas Cereusok, Opuntiak, oszlopos Euphorbiak sorakoztak vigyázzban egymás mellet. A többi, körülötte sokasodó apróságról nem is beszélve. Bár ezek az apróságok bármelyike is nagyobb volt, mint az én legmagasabb, legnagyobb növényem. pb200032.jpgElőször csak lassítottam, mert mégis csak első a munka, aztán a szórakozás, de a kis ördög akkor már csak nem nyugodott bennem, furakodott előre. Agyamban jöttek mentek a gondolatok. Vajon kié lehet? Ismerhetem? Mennyi időm veszne el, ha megnézném? Vagy majd hazafelé? De mi lesz akkor, ha délután már nem lesz otthon a gazda? Döntöttem. Félrehúzódtam, megvártam a kellő alkalmat és megfordultam. A sorsra bíztam a döntést. Megpróbálom most megcsodálni közelebbről ezt a csodás kertet, ha otthon vannak, ha meg nem sikerülne, akkor még mindig van esélyem hazafelé. Megálltam a porta előtt, már ekkor éreztem, hogy a csodák palotájába várok bebocsátást. Nyúltam volna fényképezőgépem után, de nem volt nálam. Nem erre készültem. Megnyomtam a csengőgombot. Szívem a torkomban dobogott. Türelmetlenül vártam, csak hogy végre valakit meglássak. Sem egy válasz, sem egy zörrenés. Néztem a csodát addig is, amíg rá nem szántam magam egy újabb csengetésre. Türelmetlenségem egyre jobban fokozódott, amikor zajt hallottam és rögtön vele egy férfi hangja is elérkezett hozzám.
– Jövök!

Kedves olvasóim!

Mától ez a lap teljes egészében nem lesz elérhető, de ha kíváncsi a történet folytatására, a hamarosan megjelenő novellás gyűjteményemből megismerheti a teljes történetet.

Figyelem! Hamarosan!

Színes virágcserepek!

nevtelen1.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Budafok

(Vuko, 2012.01.03 11:29)

Szeva Csabesz!
Szavaidat olvasva, csak gratulálni tudok és kívánom hogy még sok ehhez hasonló történet szülessen fődben!
"Sic itur ad astra!"

Re: Budafok

(Jokhel Csaba, 2012.01.10 18:32)

Szia Vuko!
Köszönöm ! Örülök, hogy megtaláltad oldalam. Ha találsz még valami olvasni valót, akkor ne fogd vissza magad. Itt is van még

http://www.erdikaktusz.eoldal.hu/cikkek/kaktusz-szepirodalom.html

Szia Csaba

http://www.karacslajos.eoldal.hu/

(Lali, 2011.11.22 19:17)

Kedves Csaba
Nagyon tetszik az oldala,teli hasznos leírásokkal,csodás növényekkel.
Ez a szívbemarkoló történet nagyon megérintett.
Köszönöm hogy olvashattam,lélekben átélhettem.
Üdvözlettel:Karacs Lajos

Re: http://www.karacslajos.eoldal.hu/

(Jokhel Csaba, 2012.01.10 18:23)

Kedves Lajos!
Köszönöm, hogy elolvasta és véleményét leírta nekem. Mára már egyre jobban érzem, hogy megérte ezt a kis történetet megírnom, és ezzel talán néhány ember kikapcsolódhatott a hétköznapok rohanásából.
Tisztelettel Jokhel Csaba

Köszönöm

(Jokhel Csaba, 2011.06.16 20:36)

Kedves Imre!
Köszönöm, hogy időt szánt kis történeteimre és azt is köszönöm, hogy elmondta véleményét. Időnként egy újabb kaktuszos történet fog ide és az Érdi Kern Péter Kaktuszkör honlapjára felkerülni, aminek gyűjtő címe, a Hihető történeteim lesznek. Ez alól kivétel az Utolsó út.
Tisztelettel, Jokhel Csaba

olahi61@gmail.com

(oláh imre , 2011.06.16 06:55)

meg ható elérzékenyültem a történteken köszönöm hogy leirta

tisztelettel

imre.